Vespera hirtelen megtorpant a folyosó közepén, egyik kezével a falnak támaszkodva, félig lehunyt szemmel.

– Megint? – kérdezte Xylia, anélkül, hogy akár csak lassított volna.

– Igen. A francba…

Lassan beszívta a levegőt, próbálta lecsillapítani a benne fellángoló perzselő impulzust. A szíve vadul vert – de ez nem a félelem volt. Ez valami más. Valami régebbi. Ősibb.

– Zander kint van az udvaron To