Rocco szemszöge

A reggeli volt a legjobb kezdés, amit csak a nap indításához kívánhattam.

Arthur bácsi és Vera gondoskodtak róla, hogy dőljünk a nevetéstől, miközben felidéztek néhányat a gyerekkori csínytevéseik közül; az enyémek dögunalmasnak tűntek mellettük. Még a testőrök is ellazultak és csatlakoztak hozzánk, de mindannyian tudtuk, mi következik, és végül kezdetét vette az elkerülhetetlen.

R