Kellan szemszöge

Apával újra az irodában voltunk. Meztelennek éreztem magam a mellényem nélkül; az a választott életmódunk szimbóluma, és vonakodva adtam át. Biztos voltam benne, hogy kapok egy újat, de olyan volt, mintha egy életre szóló barátról mondanék le egy új kedvéért. Ebben a pillanatban valahogy nem stimmelt a dolog; talán majd ha az újat viselem, nem érzem magam ennyire üresnek.

– Péntek