Twix szemszöge

Minden lelkierőmre szükségem volt, hogy ne csorogjanak végig a könnyek az arcomon, amikor átadtam a régi mellényemet, a régi életemet, a szörnyű életemet, és átvettem az új mellényt, azt, amelyik egy jobb jövő reményét hordozta. Ez a gesztus olyannyira eltöltött a reménnyel, hogy a rémálomszerű életem véget ért, és boldog voltam, hogy a bátyám mindezt megtette értem. Értünk; ő terve