Nyx

A hang ismerős volt, de nem tudtam hová tenni. Amikor az alak felállt a székből, a szemem elkerekedett a döbbenettől. Hullámzó fehér haja és éjsötét bőre oly ismerős volt. Lehetetlen? Megfordult, apró, de őszinte mosollyal az arcán. Természetellenes ibolyaszín szemei, pont mint Ronanéi.

– Te! – kiáltottam fel zihálva, és vádlón rámutattam. – Ember?

Igazi volt, úgy értem, hús-vér igazi!