A tekintetem ismét az Alfára siklott. Óceánkékek találkoztak a ködös, fakó szürkével. Álltam a tekintetét, mindketten felhúztuk az ajkunkat, egymásra vicsorítva. Felállt, a szemét le nem véve rólam, miközben ajkai egy kegyetlen és fenyegető mosolyra húzódtak. Egy mosolyra, amely tele volt tiszta gonoszsággal.

– Urak, Hölgyek és Falka, bemutatom nektek a legújabb gladiátorainkat! – Lassan tapso