PIPER

Körbenézek, kémlelve az utca egyik, majd a másik végét. A legutolsó dolog, amire szükségem van, hogy bárki is meglásson engem. Minket.

Egy kicsit szorosabban szorítom meg a kezemben lévő apró kezet. Felemelem a másik kezem, és kopogok a kopott, repedezett ajtón, miközben ismét gyorsan körbepillantok a környezetünkben. Már milliomodszorra. Közben pedig figyelem, hallok-e mozgást az ajtó