Valeria szemszöge

Kaelen hangja visszhangzott a fejemben, élesen, mélyre hatoló keserűséggel telve. – Ha el akartál menni, csak annyit kellett volna mondanod, Valeria. Túl messzire mentél – vádolt, és bár a hangvétele mart, mégis belekapaszkodtam a hangja csengésébe. Még haraggal telve is kapcsolatot jelentett, emlékeztetőt arra, hogy nem hagyott el teljesen.

– Nem én tettem – suttogtam vissza elc