Kaelen szemszöge

Egy óra múlva Gideon megállt, arca tele volt rettegéssel. – Nem kellene visszamennünk oda? – kérdezte halkan, mintha már maga a felvetés is fájt volna.

Találkozott a tekintetünk, a mellkasom ugyanattól a bűntudattól fájt. – Valószínűleg azt hiszi, hogy gyűlöljük… hogy magára hagyjuk a kegyetlenségükkel szemben – suttogtam. – De erre szükség volt. Ha nem kötözzük oda ahhoz az oszlo