ADELINE

Julian szavainak puszta, fojtogató súlya ott lóg a levegőben közöttünk, lehűtve a gótikus bálterem amúgy is hűvös atmoszféráját. *Milyen kellemetlen meglepetés.* A név úgy hullott le az ajkáról, mintha nem is üdvözlés lett volna, hanem egy méreg, amit alig várt, hogy kiköpjön. Szabályosan érzem, ahogy Reid elfojtott dühének vibrálása végigfut a karján, egyenesen az összekulcsolt kezeinkbe.