ADELINE

A csendtől a hideg ráz.

Idegesen dobolok az ujjaimmal a korláton, miközben Caspian csendben marad a vonal túlsó végén. Beletelik néhány hosszú, döcögős másodpercbe, mire végül meghallom, ahogy kifújja a levegőt: „Ó.”

„Igen.”

„Öhm – a francba. Sajnálom. Én csak... egyáltalán nem számítottam erre.” Úgy hangzik, mintha kapkodna, a szavak egymásba botlanak. „Hogy vagy? Várj – nem, egyáltalán j