Hirtelen megpördülök.

Egy törölközőbe van csavarva, egy másik a hajára tekerve, és a szemei—

Istenem, a szemei egyáltalán nem hasonlítanak arra a lányra, akit ismerek.

Fáradtak. Zárkózottak.

– Én— – kezdem, de nem jönnek a szavak.

Beljebb lép a szobába, nem is törődve azzal, hogy elrejtse a dühöt az arcán. – Komolyan, Ade? Most már a cuccaim között kutakodsz?

Lassan leengedem a brosúrákat. – Nem a