ADELINE

– Nem.

Kicsúszik a számon, mielőtt megállíthatnám. Hangosan. Határozottan. Végérvényesen.

Még Katya is megriad egy kicsit, a vállai megfeszülnek.

Egész idő alatt a fal felé fordult, mintha már az is túl sok lenne neki, hogy engem lát, de most megfordul. Az arca rezzenéstelen, kifürkészhetetlen.

– Tessék?

– Azt mondtam, nem.

Lassan pislog. – Mit fogsz csinálni, megvétózod az életemet?

– Nem