Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
ADELINE
Az ajtók kitárulnak, és én földbe gyökerezett lábbal állok meg.
Először azt hiszem, Reid egy múzeumba rángatott el. A mennyezet magas, a fény beárad a tetőablakon. Minden csillog – az üveg, a kő, a polírozott padló. De nem az épület az, ami kiszívja a levegőt a tüdőmből.
Hanem az, ami bent van.
Szobrok.
Mindenhol.
Némelyik magasan és simán áll, sápadt márványból faragva. Mások sötét bronzb