Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

ADELINE

Az ajtók kitárulnak, és én földbe gyökerezett lábbal állok meg.

Először azt hiszem, Reid egy múzeumba rángatott el. A mennyezet magas, a fény beárad a tetőablakon. Minden csillog – az üveg, a kő, a polírozott padló. De nem az épület az, ami kiszívja a levegőt a tüdőmből.

Hanem az, ami bent van.

Szobrok.

Mindenhol.

Némelyik magasan és simán áll, sápadt márványból faragva. Mások sötét bronzb