ADELINE

A déjá vu arculcsapásként ér.

– Inkább nem – mondom, szúrósan nézve rá. – Tökéletesen jól érzem magam itt is.

A mosolya meginog. Úgy fújja ki a levegőt, mintha a világ súlyát cipelné. – Tudom, hogy elszúrtam, Addie. Nem is fogom védeni magam. Csak... – a csészét halk koccanással leteszi, – ...meg kell magyaráznom.

– Nincs mit megmagyarázni, Brooks. – Horkantok egyet. – Már majdnem egy év e