– Nem tudok semmit – mondom erőtlenül, testem még mindig remeg, ahogy lassan, fájdalmasan visszatér a peremről.

Roman jókedve azonnal elillan. Vigyora rosszalló pillantásba vált. – Takard el magad, szajha! – Határozott mozdulattal elfordul tőlem, és az ajtóhoz sétál.

Semmi időt nem ad nekem!

Mivel nem akarom az egész verem előtt közszemlére tenni magam, lekecmergek az asztalról, felkapom a bugyima