– Én tartom magam a kötelezettségeimhez, Serena – mondja Roman. – Nincs oka aggodalomra, és ezek a könnyek feleslegesek.

Nem maradok, hogy többet halljak. A szívem már amúgy is megszakad.

Sarkon fordulok, és visszarohanok a palotába; le sem lassítok, amíg el nem érem a hálószobámat. Egyedül akarok lenni, ahogy elkezdek darabokra hullani.

Rajtam kívül senkinek sem szabad tudnia erről a szégyenről,