Megfordulok, és látom, hogy Roman egyenesen rám mered. Aggódtam, hogy talán bosszantja a jelenlétem, de most, ahogy ránézek, látom a szórakozottság szikráját a szemében, és azt, ahogy az ajka széle egy egészen apró, csintalan mosolyra húzódik.

– Nos? Megtagadnád a királyodat, szolgáló? – kérdezi.

Úgy pukedlizem, ahogy egy szolgáló tenné, amikor a királya szólítja meg. – Soha, királyom.

– Helyes. –