Corinne a közös ebédünk alatt végig arról próbál meggyőzni, hogy Roman adta ki a parancsot a hárem feloszlatására.

– Senki másnak nem lenne ehhez joga – mondja.

Hinni akarok neki, de nehéz. Ez olyan drasztikus lépés, és Roman nem is szólt róla előre. Még mindig azt hiszem, hogy ez csak valami tévedés lehet.

Az ebéd végén kopogás hallatszik az ajtón. Felkészítem magam, ahogy beinvitálom az érkezőt.