Varkas szemszöge

A koromsötét düh cunamija csapott át a mellkasomon abban a másodpercben, ahogy beléptem a szobába, és megláttam Vesperát Zorien karjaiba burkolózva. Dühöm puszta nagysága fojtogató volt, azonnal kiszívta az összes oxigént a levegőből. Egy zsigeri, csontrázó morgás tört utat magának a torkom legmélyéről, oly hevesen vibrálva, hogy az üvegablakok valósággal beleremegtek a fakeretükb