Katarina szemszöge

Eltelt egy perc, majd kettő, de Alistair és én továbbra is csókolóztunk. Azt hiszem, hallottam, hogy a háttérben köhécselnek, de nem törődtem vele.

– Alistair! – szólította meg valaki.

Újabb egy, kettő, vagy talán öt perc is eltelt, és mi még mindig folytattuk a csókolózást. A köhécselés felerősödött, és a kuncogások is.

– Alistair! – Ezúttal Varkas morgása volt az, ami kizökken