Astraea szemszöge

A medence szélén álltam Talia házában. A hold kísérteties fényt vetett a sötét, örvénylő vízre odalent. Az éjszaka természetellenesen csendes volt, csak egy farkasvonyítás törte meg a csendet. Egy kéz előretolt. – Gyerünk – mormolta egy lágy hang. – Jobban fogod érezni magad. Mielőtt megállíthattam volna, a kéz meglökött, én pedig a jeges mélységbe zuhantam. A víz hidege olyan vo