Nézőpont: Első személy (Sloane).

A könyvtár nehéz, tekintélyt parancsoló dupla ajtaja mögött időztem, amíg szaggatott, pánikszerű légzésem végre valami normálishoz hasonlóvá nem csillapodott. Elmém még mindig eszeveszetten zsongott a veszélyes kartell-titkoktól, amelyeket az imént hallgattam ki; Deacon dermesztően nyugodt hangja végtelenül visszhangzott a koponyámban. Tudtam, hogy nem bújhatok meg