"Öhh," motyogtam, és a fejemet a lepedőbe fúrtam. "Miért van ilyen világos?" morogtam, miközben a párnával takartam el a fejemet.

Mindig ügyeltem rá, hogy behúzzam a függönyöket a szobámban, szóval miért voltak nyitva? És ekkor belém hasított a felismerés. Még mindig kissé fáradtan kinyitottam a szemem, és az ágy másik oldala felé fordultam, de az üres volt, Deaconnek nyoma sem volt.

Szomorúság