Hallottam az ajtónyitás hangját, de nem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem, ki az, amíg egy ismerős kölni illata meg nem csapta az orromat. Sietve felültem az ágyon, és ott állt az ajtó mellett, szemei elhomályosultak. Ragadozó tekintetével engem nézett, engem figyelt.

Felkeltem az ágyról, és odaléptem, ahol állt, a szememmel könyörögtem neki, hogy bízzon bennem. Irányíthatatlan könnyek patakzot