Mindannyian lefagytak egy másodpercre, amíg fájdalmat nem éreztem a hasamban, és a következő pillanatban már rájuk, főleg Deaconre kiabáltam.

– Ne csak üljetek itt a rohadt életbe, csináljatok valamit!

Ez mintha felébresztette volna őket, és mindenki felugrott a helyéről, és rohangálni kezdtek az ég tudja, hova. Deacon ott termett mellettem, és segített felállni a székemből.

– Minden rendben lesz,