Gideon szeme egy pillanatra sem tévedt el az enyémről, miközben az apámmal az oldalamon végigsétáltam a padsorok között. Az arcán tükröződő érzelmek kavalkádja leírhatatlan volt – meglepetés, csodálat és valami mélyebb, amit nem tudtam pontosan megnevezni. Amikor végre elértem az oltárt, apám még egyszer utoljára megszorította a kezemet, mielőtt Gideonéba helyezte volna.

„Te vagy a leggyönyörűbb –