Az utolsó cordinai napunk csupa búcsúzkodással telt. Búcsú a villától, a festett mennyezettől és a képeslapra illő kilátást keretező ablakoktól. Búcsú Gretától, aki úgy ölelt meg, mintha évek óta a családjához tartoznék, cordinai nyelven suttogott áldásokat, és egy kis csomagot nyomott a kezembe – később fedeztem fel, hogy egy eldorai fűszerkészlet lapult benne, „arra az esetre, ha honvágyad lenne