Gideon szemszöge

Hajnali 3:27 volt. Pontosan tudtam, mennyi az idő, mert az elmúlt egy órában legalább tizenötször néztem meg az éjjeliszekrényen lévő órát. A szobát sötétség borította, csak a félig elhúzott függönyökön át szűrődött be egy sávnyi holdfény, amely mozgó árnyékokat vetett a falakra.

Tessa mellettem feküdt, hátat fordítva, de az egyenetlen légzéséből tudtam, hogy ő sem alszik. Éreztem