Péntek reggel 8:30-kor késésben voltam. Hát persze, hogy abban. A burgundi befektetőkkel közös vacsora napján az ébresztőm úgy döntött, hogy nem szólal meg. A zuhanyvíznek egy évszázadig tartott, mire felmelegedett. Én pedig úgy sprinteltem végig a Vandermere folyosóin, mintha az életem múlna rajta.

A táskámmal, egy Celleria dokumentumokkal teli mappával és a sarki kávézóból hozott óriási kávémmal