A késő délután súlyosan nehezedett az irodára. Nem csak a szokásos nap végi ólmos fáradtság. Ez egy különleges fajta feszültség volt. Közeledett a Vandermere-parti, és mindenki a szokásosnál egy kicsit feszültebbnek tűnt. Mintha a nemzetközi partnerek lenyűgözésének kényszere az épület minden egyes alkalmazottját gúzsba kötötte volna.

Az íróasztalomnál ültem, és céltalanul pörgettem a telefonomat.