Juliette szemszöge

„Igen”, válaszolta az ajtóban álló lány, miközben pajkos mosoly játszadozott az ajkán. „Vandermere, mint a borok. Te pedig bizonyára Juliette Gallagher vagy. Gallagher, mint a parkok.”

Annak ellenére, hogy a feszültség görcsbe rántotta a gyomrom, felnevettem. Lehetetlen volt nem mosolyogni, energiája ugyanis olyan ragadós volt, akár egy természeti erő.

„Gyere be, gyere be…” – mo