Nem gondolkodtam. Csak közelebb húzódtam a kanapén, és a karjaimba zártam őt.

Fél másodpercig ellenállt, mielőtt teljesen összeomlott volna, úgy zokogott a vállamon, mintha a szíve szakadna meg.

És talán meg is szakadt.

Fogtam őt, miközben sírt, az én torkom is elszorult a meghatottságtól. Nem mondtam semmit. Néha nincsenek szavak. Néha csak annyit tehetsz, hogy ott vagy.

Több percbe telt, mire el