Juliette szemszöge

A lakás ajtaja halk kattanással nyílt. Dominic nem habozott. Azzal a pajkos mosollyal fordult felém, amit olyan jól ismertem, és mielőtt egy szót is szólhattam volna, már a karjaiba vett, egyetlen sima, határozott mozdulattal felemelve a földről. Úgy vitt át a küszöbön, mintha pehelykönnyű lettem volna.

Könnyed, boldog nevetés hagyta el az ajkamat. A karjaim puszta ösztönből fon