Ivy szemszöge

– Azt hiszem, pontosan tudod, hogy mit – válaszoltam, és a saját hangom olyan mély volt, hogy alig ismertem fel.

Elmosolyodott. Nem volt gyengéd mosoly. Olyan volt, amely olyan dolgokat ígért, amitől a combjaim összezártak anélkül, hogy egyáltalán gondoltam volna rá.

A kezei, amelyek eddig udvariasan a derekamon pihentek, mozogni kezdtek. Felfelé csúsztak a hátamon, ujjai végigkövett