Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Hazel kisasszony arca némi vívódásról árulkodott. Tekintete ide-oda rebbent, mielőtt sejtelmesen így válaszolt volna:

– Kérem, ne aggódjon, Ashcroft kisasszony. Az ikreknek kutya bajuk, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan otthon lesznek. Ami pedig azt a személyt illeti, aki elvitte őket… Kérem, bocsásson meg, de róla valóban semmit sem mondhatok.

E szavak hallatán Vivienne körmei mélyen a tenye