Ettől a gondolattól hideg futott végig Vivienne hátán, miközben alaposan mérlegelte a lehetőségeit.

A házban semmi sem mozdult, mintha a segítségért kiáltó hangok csupán Vivienne képzeletének szüleményei lettek volna.

– Rendben. Tudom, hogy fél. Nem kell válaszolnia. Berúgom az ajtót, és kiszabadítom. Csak annyit kell tennie, hogy mindezek után felfedi annak a fickónak a rút arcát a két gyermekem