Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Rettegés örvénylett a gyomromban, ahogy levetkőztem, hogy megvizsgáljam magam. Nem volt rajtam elkenődött ondó, semmi ilyesmi. Nem „nézett ki” úgy, mintha hozzám értek volna. De „éreztem”. A karjait magam körül. A száját az enyémen. Az illatát.
Ez túl valóságos volt ahhoz, hogy álom legyen.
Néhány perccel később már az informatikus srácokkal voltam, és a biztonsági felvételeket kértem tőlük. Nos,