Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Rettegés örvénylett a gyomromban, ahogy levetkőztem, hogy megvizsgáljam magam. Nem volt rajtam elkenődött ondó, semmi ilyesmi. Nem „nézett ki” úgy, mintha hozzám értek volna. De „éreztem”. A karjait magam körül. A száját az enyémen. Az illatát.

Ez túl valóságos volt ahhoz, hogy álom legyen.

Néhány perccel később már az informatikus srácokkal voltam, és a biztonsági felvételeket kértem tőlük. Nos,