~ Valerius király ~

Az ágyából felkelve Valerius király felnyögött. Egy hunyásnyit sem tudott aludni. Csak a társára tudott gondolni, aki a mellette lévő lakosztályban tartózkodott. Karnyújtásnyira volt tőle, de ő csak teret tudott neki adni.

– Türelem, Valerius. Türelem – mondta magát emlékeztetve. – Visszautasítottad, emlékszel? Várnod kell, amíg ő maga nem hív be az életébe. Légy jó és elégedet