Már éjfél is elmúlt, mire visszaértek Lyra magánvillájába.

Sophie aggódott a nővéréért, és mindenáron ébren akart maradni. A szemei vérben forogtak a kimerültségtől, és olyan szánalomra méltón festett.

– Sophie, ne okold magad. Jól vagyok. Nincs véletlenül órád holnap reggel? Gyorsan menj aludni! – Lyra leült Sophie mellé, és megölelte.

– Lyra, szerinted haszontalan vagyok? Gyerekkoromban te védté