„Nem gondolod, hogy szánalmas vagyok? Ostoba? Nevetséges?” – szólalt meg Gideon rekedtes hangon. Ajkain egy megtört, keserű mosoly jelent meg.

Tristan elgondolkodva rázta a fejét. „Nem, Gideon, a legjobb barátod vagyok, a testvéred. Bármi történjen is, nem fogok rajtad nevetni. Csak szomorú vagyok.”

'Megbánás…' Gideon lehunyta véreres szemeit, és gondolatban darabokra tépett minden Vivienne-nel ka