– Vegyél fel valamit – szorította ökölbe a kezét Gideon, és a karján úgy megfeszültek az erek, mintha mindjárt szétpattannának.

Széles válla remegett a dühtől. Ebben a helyzetben semmivel sem tudta volna tisztázni magát. Egyetlen dolgot tehetett: azonnal távozik.

– Mindjárt felhívom Tristant, hogy jöjjön érted – mondta, és hátra sem nézve elindult kifelé.

– Gideon! Ne... Ne menj el! – Blair utána