„Jól vagyok. Jól vagyok, Sy.” – Lyra vörös szeme megtelt könnyel, arca hamuszürke volt.

Silas azonban megdöbbenve nézett rá, sejtve, hogy a dolgok korántsem ilyen egyszerűek.

Ismerte Lyrát; nem az a fajta volt, aki könnyen elsírja magát. Még a csatamezőn is harcolt. Hogy rémíthette volna meg egy apró baleset annyira, hogy könnyekre fakadjon?

Valami másnak kellett történnie.

Valami súlyos dolognak.