Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Declan nem erőltette tovább. A karján lévő határozott szorításból érezte, hogy Lloydot mély gyász emészti.

Lloyd lassan lépdelt előre, amíg meg nem állt a koporsó előtt. Kinyújtotta remegő kezét, és gyengéden a sötét, csiszolt fára fektette.

– Winston! Hogy mehettél el így!

– Két évvel idősebb vagyok nálad. Én még mindig itt vagyok, hogyan hagyhattál itt engem? – Lloyd hangja elcsuklott egy zokogá