Amint elhangzott Gideon neve, fagyos pillantás ült ki Nora szemére.

Sarkon fordult, hűvös távolságtartással visszasétált az asztalhoz, és letekintett Silasra, aki meg sem moccant a székén. Majd az ajka halvány, humortalan mosolyra húzódott.

"Tudod, Silas, csak most eszméltem rá igazán, hogy milyen szánalmas is vagy."

Silas nem szólt.

"Gideon még csak nem is sejti a létezésedet, te meg itt mozgatod