„Kérem, ne lőjön le. Én csak az anyámat keresem” – könyörgött Sylvia. A hangja rettenetesen remegett a félelemtől.

„Hát, jó magának, mert történetesen én is a fivéremet keresem.”

„Nem tudom, hol van a fivére. Kérem, engedjen el, és esküszöm, egy szót sem szólok erről senkinek.”

„Fogd be a pofád, különben lelőlek, aztán lesz, ami lesz. A folytonos pofázásodtól megfájdul a fejem. Nem esik bántódásod