Vivian megmerevedett. Kezét széttárva így szólt: – Jól van. Akkor nem mondok többet. Végre megértem, milyen is egy mostohaanya sorsa – akármit is teszel, soha semmi sem jó. Vettem!

Alaric összeráncolta a szemöldökét, és némiképp tehetetlennek tűnt. – Nem úgy értettem.

– Akkor hogy érted? Elkötelezetten gondoskodtam rólad az elmúlt két évben, és a lányoddal sem bántam rosszul. Most, hogy megemlítem