Ezek után Elara sarkon fordult, és sietve kiment a szobából.

Alaric utána akart szólni, de végül egy hang sem jött ki a torkán. Gyötrődve temette arcát a kezébe, megbánva mindazt, amit tett és mondott. Meg akarta védeni a lányt, ám a szavai oly sok fájdalmat okoztak.

Vivian felsóhajtott, és halkan így szólt: "Alaric, ne hibáztasd magad. Ez nem a te hibád… Hanem az enyém. Ha nem mondtam volna azoka