SZEMSZÖG: Kaelen

– Mégpedig? – lehelte, hangja alig volt több suttogásnál a hűvös éjszakai levegőben.

Tekintetemmel szándékosan elidőztem puha, résnyire nyílt ajkain, mielőtt lassan újra a szemébe néztem volna.

– A második menet még áll.

Bár órák teltek el azóta, hogy a farkam mélyen a pinájába fúródott, még mindig élénken éreztem Sloane nehéz, bódító ízét a nyelvemen, abból az időből, amikor kin