Kaelen

Alig néhány másodperccel azután, hogy beléptünk, Sloane teljesen megfeledkezett rólam. Tágra nyílt szemekkel pásztázta a falakat, az álla pedig minden egyes új műalkotásnál leesett. Meg sem próbálta elrejteni az őszinte reakcióit.

– Őszintén, élőben minden sokkal gyönyörűbb – suttogta, szinte csak magának, de elég hangosan ahhoz, hogy halljam.

Zsebre dugtam a kezem, és figyeltem, ahogy fes